A nyugati elme számára a JÓGA és más spirituális utak nyelvezete sok esetben kibetűzhetetlen: a szimbólumok és metaforák olyan dzsungelt alkotnak, amelyben úgy a beavatottak, mint a (többnyire) beavatatlanok elvesznek.

A rejtett kulcs, amely mindezeket a titkokat és elvesztett értelmeket felfedi, a rezonancia. A rezonanciát nagyon egyszerű megértenie a nyugati elmének, amelyik olyannyira a tudomány szempontjából közelíti meg a valóságot. A rezonancia fényében minden metafora és szimbólum rögtön értelmet nyer, hiteles ajtóvá változva át a láthatatlan valóságok felé.

Meghatározás

A Rezonancia Törvénye relációs természetű, vagyis azt fejezi ki, ahogyan két vagy több, látszólagosan távoli tárgy vagy jelenség szelektíven kommunikál (kapcsolódik egymáshoz) egy egységes Egészben integráltan. A kapcsolatok, amelyek az Univerzum összes létezőjét (fizikai tárgyak, mentális folyamatok, lelki jelenségek, spirituális szintek, más szóval minden, ami megnyilvánult) egyesítik, a rezonancia folyamatán alapulnak.

A JÓGA gyakorlásának alapvető titka a rezonancia-folyamat létrehozása és fenntartása.

A rezonancia egy rezgő válasz (kapcsolat) elindításának és elmélyítésének a folyamata egy befogadó rendszerben, amely egy kibocsátó rendszerre hangolódik.

Nagyon fontos megérteni, hogy a rezonancia csak akkor kezdődik el, amikor a két rendszer frekvenciája (a befogadóé és a kibocsátóé) nagyon közeli, vagy azonos. A JÓGÁ-ban a rezonancia folyamatát elsősorban a folyamatosan fókuszált figyelem hozza létre és tartja fenn. A rezonancia ideje alatt a kozmikus frekvenciákat (rezgő energiák), amelyeket a csillagközi központok, galaxisok vagy bolygók kozmikus hullámokként folyamatosan kibocsátanak, úgy fogadhatják az emberi kifinomult test megfelelő központjai, mint ahogyan egy rádiót különböző rádió-frekvenciákra hangolhatunk. A rezonancia ideje alatt kifinomult energiák átvitele történik meg a kibocsátó forrástól a befogadó felé. A befogadott energia magában hordozza a forrás összes jellegzetességét, több szinten (fizikai minták, sajátos energia, érzések, belső állapotok, információ, gondolatok, stb.).

JÓGA és rezonancia

Mi köze a JÓGÁ-nak a rezonanciához? Íme: minden jógatechnika (ászanák, pránajáma, meditáció, stb.) pontos lehetőség arra, hogy rezonanciát hozzunk létre bizonyos kozmikus energiákkal, amelyek kimondottan arra a technikára jellemzőek. Azt, hogy milyen típusú energiával rezonál egy bizonyos technika, a guru fedi fel (és az az igazi guru, akinek közvetlen tapasztalatból van tudása!), amikor beavatást ad az illető technikába.

Más szavakkal pl. egy bizonyos ászana gyakorlása által a jógi kapcsolatot hoz létre saját, az adott ászanának megfelelő energián rezgő mikrokozmosza és ezen energia makrokozmikus forrása (vagyis az ászana kozmikus megfelelője) között. E kapcsolat (vagy rezonancia) által a kozmikus forrás energiája beleömlik a gyakorló mikrokozmoszába. Minél hosszabb ideig tartjuk ki az ászanát megerőltetés nélkül a szükséges mentális koncentrálással, annál több halmozódik fel lényünkben az adott típusú energiából. Ezért van az, hogy a valóban előrehaladott jógik az ászanákat, meditációkat, pránajámát, stb. órákon át végzik (kezdőknek NEM ajánlott!). Következésképp a JÓGA nemcsak egy önismereti eszközt bocsát rendelkezésünkre, hanem olyan eszközöknek a széles skáláját, amelyekkel lényünk kevésbé fejlett részeit is kibontakoztathatjuk, és egész, teljes lényekké válhatunk.

A hasonlatosságnak köszönhetően tehát a jelenségek, ötletek, érzések, tárgyak, energiák, stb. összhangban vannak, egységben rezegnek, és külön-külön megidézik egymást távolról a tevékenység, cselekvés során. A klasszikus fizika jól ismeri a rezonanciát a mechanikában, akusztikában, elektromágnesességben, ám ez a jelenség az Univerzum teljes megnyilvánulását jellemzi. A rezonancia létezésének forrása az Univerzum energetikai és rezgő alapja. Ezért a rezonancia megértésének első lépései közé tartozik, hogy elgondolkodjunk azon a tényen, hogy minden fizikai, mentális és spirituális jelenség egy Egyedi Örök Valóságban gyökerezik.

Az Univerzum rezgő mozgásai

Ahogyan a keleti ezoterikus spiritualitás hagyománya, a modern fizika sem passzívnak, tehetetlennek, mozdulatlannak fogja fel az anyagot, hanem egy folyamatosan rezgő mozgásnak. Ennek a mozgásnak a ritmusát többek között az atomi, nukleáris és molekuláris szerkezet határozza meg. Tehát úgy a tudomány, mint a spiritualitás a felé a gondolat felé tart, hogy az Univerzum dinamikus és állandó rezgő mozgásban van. A természet nem mozdulatlan, hanem dinamikus egyensúlyban van. Ezt mondja erről a következő taoista szöveg:

„Nem igazi a Csend a Csendben. Csak ha nyugalom van a mozgásban, születik meg a spirituális ritmus [rezgés], mely áthatol az Égen és a Földön.”

Tehát minden rezgés. A következőt mondják a tudósok e témáról:

„Minden rezgés. Minden mozgás. Az Űr [az Elsődleges Szubsztrátum] bizonyos törvényeknek megfelelően a Létezés és a Nem-Létezés között hullámzik. A kvantumok (az energia kis, oszthatatlan egysége), melyek az Űr rezgő mozdulatainak eredményeképpen születnek, „virtuálisak”, azaz nem materializálódnak valódi, megfigyelhető részecskékké. Egy bizonyos tömegre és energiára van szükségük, hogy fizikai létezésük legyen.”

Az egész Univerzum rengeteg dologból és jelenségből áll, a legkisebb atomtól kezdve a legnagyobb galaxisokig. A közös elem bennük, hogy mind mozog. Hogy MIÉRT mozog? – ez olyan kérdés, amit a modern tudomány sem tud megválaszolni. Mégis, a modern tudomány tett néhány lépést afelé, hogy megmagyarázza, HOGYAN mozognak a dolgok.

A modern (kvantum-) fizika NÉGY ERŐ létezését jelenti ki (hipotézisként feltételezve egy ÖTÖDIK ERŐ szükségszerű létezését, ami egyesíti az előző négyet). Ez az elmélet a öt TATTVA, vagy szubtilis elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) keleti elméletének újrafelfedezése. A fizika szerint az Univerzumban ható négy erő a következő: az „erős” erők (amelyek az atomokat összetartják), a gravitációs erő (amely nagyobb fizikai testek mozgását írja le), és az elektromágneses erő (mint a fény). A négy erőre jellemző közös tulajdonság, hogy mindegyik „hullámszerűen” mozog. Ezért a hullám az Univerzum mozgásának az alapja. Még ha ez a téma komplikáltnak tűnik is, az alapelvei nagyon egyszerűek. Amint ezek az alapelvek világossá válnak számunkra, a rezonancia és harmónia fizikai jellemzőit is jobban megérthetjük.

A hullám – „valami”, ami mozog

A fény terjedését néha a részecskék (fotonok – elektromágneses energia-kvantumok) téren keresztüli áramlásaként magyarázzák. De bizonyos kísérletek olyan eredményeket hoztak, amelyeket nem lehet azzal megmagyarázni, hogy a fényt csak részecskék áramlásának tekintjük. Itt annak van jelentősége, hogy a fény mindemellett a téren keresztül mozog. Egy átfogóbb modellt keresve, legalábbis a fény terjedését illetően feltehetjük a kérdést, hogy van-e valami más is a részecskéken kívül, ami egyik helyről a másikra tud mozogni. A válasz igen, van. És ha bedobunk egy követ a tóba, látni is fogjuk: a HULLÁM.

Ha figyelmesen megnézzük a hullámokat egy tóban, észrevehetjük, hogy habár a víz fel és le mozog egy hullámban, maga a víz nem halad előre. Ez még világosabbá válik, ha egy kisebb fadarab a víz felszínén lebeg: a fa fel és le mozog, de nem megy sehová. Más szóval: a hullám nagy távolságokat megtehet, míg a víz ugyanott marad, ahol volt.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a hullám egy perturbáció, amelyik egy közegben terjed. A közeg viszont NEM halad a perturbáció irányába. A hullám anélkül tud egyik helyről a másikra utazni, hogy anyagi részecske vagy részecskék áramlása lenne.

Az Univerzum rezgő szintjei

A hullám az Univerzum minden jelenségében megmutatkozik, a hétköznapi zajoktól kezdve, melyeknek frekvenciája néhány másodpercenkénti rezgésszámtól a több tízezer rezgésszám/mp-ig terjedhet, a rádióhullámokon át, melyeknek frekvenciája 500 és 15.000 millió rezgésszám/mp között van, a kozmikus sugárzásokig, amelyeknek frekvenciája 1×1022 rezgésszám/mp!

A mentális és lelki hullámoknak még magasabb a frekvenciájuk, de ezeknek a rezgő folyamatoknak is hasonló a természete. A frekvencia gondolataink és érzelmeink minőségétől és kifinomultságától függ (pl. a szeretet frekvenciája sokkal magasabb, mint a szomorúságé).

Dr. Arnaud francia tudós szerint az összes rezgés a fizikai világban közel 0 és 1×1022 közötti rezgésszám/mp frekvencián van. Ez képviseli az Univerzum alsóbb oktávját (fizikai világ). Szintén Dr. Arnaud szerint az asztrális és mentális világ frekvenciája 12×1032 és 96×1039-en között van! A keleti hagyomány úgy tartja, hogy ezek a frekvenciák tovább emelkednek, amint magasabb megnyilvánulási formákba lépünk át.

Az élő anyag rezgése

Hogyan viselkednek ezek a rezgések az élő anyagban? Van-e minden rezgés skálának befogadója? Tudjuk-e érzékelni az összes rezgést?

A rezgő energiákat a rezgés frekvenciája alapján jellemzett szinteknek megfelelően osztályozzák. A frekvencia határozza meg az energia minőségét (típusát). Az amplitúdó határozza meg az energia mennyiségét. A rezgőfrekvenciák függenek a küldő vagy a fogadó velejáró tulajdonságaitól. Így pl. a fül által befogadott frekvencia 16 és 20 000 rezgésszám/mp között van, a szem 1×1014 és 1×1015 között, stb. Ugyanígy minden érzékszervünk csak bizonyos meghatározott frekvenciákon működik, ill. tud értelmezni. Az öt érzékszervünk érzékelési tartománya rendkívül korlátolt az Univerzumban fellelhető frekvenciák terjedelméhez képest. Az öt érzékszerven túl az emberi lények más érzékeléssel (rezgő energia befogadója) is bírnak, amelyek az idő nagy részében szunnyadó állapotban vannak (pl. a telepátia), de amelyek megfelelő gyakorlással felébreszthetők.

A tudatosság mennyiségi és minőségi

Rezgő fogalmakra lefordítva a tudatosság a rendszer ingerekre (információra) való válaszolási képessége. Ez a rendszer lehet összetett (pl. az emberi lény), vagy nagyon egyszerű (pl. egy sejt). Ha egy atomot megérintünk egy fénysugárral, az az atom egy bizonyos módon válaszolni fog. Amikor ezt az ingerlést abbahagyjuk, az atom visszatér kezdeti állapotába. Ez a válasz az atom tudatosságának megnyilvánulása.

Ugyanez a kísérlet egy sejt, állat vagy emberi lény esetében is megvalósítható. Természetesen a magasabban fejlett rendszerek sokkal összetettebben fognak válaszolni, mint a primitív rendszerek. Minél komplexebb egy rendszer, annál szélesebb skálájúak lesznek a reakciók. Mivel az emberi lény az Univerzum kicsinyített mása, a lehetséges válaszok száma roppantul megnő.

Azt mondhatjuk, hogy a lehetséges válaszok száma a tudatosság mennyiségi jellegét képviseli. Ez egyesek számára mesterségesnek tűnhet, mert sok ember a tudatosság gondolatát csak az élőlényekhez társítja. Ez saját tudatlanságunk és behatároltságunk következménye. Az „élőlények” fogalmát csak az önmagukat reprodukálókra használjuk. Egy intelligens ember azonnal láthatja, hogy ez a látásmód teljesen önkényes: saját viselkedésmódunkat más rendszerekre vetítjük, és őket a mi „szabványaink” alapján ítéljük meg. Ezeknek a „szabványoknak” megfelelően az atomok pl. nem élők, csupán mert nem úgy léteznek és viselkednek, ahogyan mi!

A keleti bölcsesség évezredekkel ezelőtt meghatározta a SPANDA fogalmát, az Isteni Tudat rezgését vagy teremtő villanását, mint az Univerzum alapvető megnyilvánulását. Ebben a felfogásban a tudatosság mindenütt jelen van, még a legjelentéktelenebb anyagrészecskében is. Más szavakkal, minden anyagi rendelkezik tudattal (tehát élettel is), különböző mértékben.

Az erő, amelyik elrejti bizonyos mértékben mindennek a tudatosságát, a MAYA, az illúzió leple. A tudatosság jelenlétének a foka képviseli a tudat „minőségi” jellegét, és ezt a rezgés frekvenciája fejez ki.

A tudat legmélyebb szintjéről származó személyes tapasztalataik eredményeképpen az emberi lényt és az Univerzumot a rezgés 7 oktávjába rendszerezte (amelyik megfelel a 7 CSAKRÁNAK). Ezek a szintek pontosan kifejezik a tudatosság minőségét.

A rendszernek hasonlóképpen a környező világgal van egy energetikai cseréje (metabolizmus). Ez az aktivitás mutatja a rendszer és környezete közötti energetikai csere intenzitását és típusát. Amennyiben ez az energetikai tevékenység nem terjed túl egy bizonyos frekvencia-tartományon, az annak a frekvenciának megfelelő valóság már „nem létezik” a rendszer számára!

Tehát a tudatosság egy bizonyos szintjét megnyilvánító rendszer-kategóriának van egy relatív valóság-spektruma. Most már megérthetjük, hogy még egy kőnek is van tudata és ezáltal saját viszonylagos valósága is. Az Univerzum magasabb szintjein lévő lények sokkal nagyobb mértékben tudnak kölcsönhatásba lépni a környezetükkel, mint az alacsonyabb szinteken lévők. Ahogy magasabb létezési szintre emelkedünk, a megtapasztalt valóság terjedelme és a szabadságunk exponenciálisan nő.

Kategória: Ezoterikus cikkek