A jóga egy rövid meghatározása Gregorian Bivolaru után
Bár Nyugaton (azaz nálunk 🙂 ) egy elnagyolt, leegyszerűsített és néha lealacsonyított formája terjedt el, a jóga az emberi lény és létezés igazi tudománya, amely ugyanakkor egy rendkívül szigorú szellemi diszciplínát alkot. A “jóga” kifejezést leginkább úgy fordíthatjuk, hogy “egyesíteni, egyesülni, eggyé tenni”, de a szanszkrit nyelvben a szó eredeti értelme “iga” vagy „fogat”, amely megfelel az emberi pszichikum egy ábrázolásának, amit néhány makrancos ló húz (a képességek, az érzékek, a szenvedélyek), amelyet a kocsis igyekszik uralni (az intellektus, buddhi), míg a gyeplőnek az értelem, manasz) felel meg.
Ez az elképzelés a keleti bölcselet legősibb írásaiban, az Upanishadokban is szerepel, és a szemléletük szerint a tehetetlen lélek végérvényesen a szakadékba eshetne, ha nem használná a jógát, azt a módszert, amely lehetővé teszi számára, hogy uralja a lovakat és akár azt is, hogy kiszálljon a kocsiból, vagyis más szavakkal, hogy felszabaduljon.
A jóga legrégibb módszeres kifejtése Patanjali Jóga Szútráinak szövegében található (i.e. I század). Mivel rendkívül tömörített, ez az írás alapjában véve egy olyan útmutató, amelyhez mindig kell bizonyos titkos szóbeli tanításokat társítani. Pontosan ezért, annak számára, aki nem gyakorolta vagy nem gyakorolja a jógát, e szöveg értelmének nagy része rejtve marad.
Jóga – A spirituális felszabadulás módszere
Keleten az élet célja a tökéletessé válás vagy más szavakkal a spirituális érettség, az egyetlen, ami lehetővé teszi az emberi lény számára, hogy megszabaduljon az újjászületések és a halál ciklusától, így a jóga, mint a spirituális felszabadulás módszere, egyértelműen fő szerepet kap.
Egy ilyen rendkívüli megvalósítás (a spirituális felszabadulás) nem érhető el, csak az emberi lényt felépítő elemek előzetes megismerése és egy nagyon szigorú módszertannak köszönhető ellenőrzése által. Főleg azokról az elemekről van szó, amelyek a halál, a fizikai test váltása után átvándorolnak; ezek képezik a kifinomult testet, amely nem oldódik fel, csakis a végső felszabadulás után, amikor nem marad más, mint az abszolút és feltételek nélküli intellektus és tudat, avagy, ahogy a jógában mondják: „A TISZTA LÉNY – A TISZTA TUDAT – A TISZTA BOLDOGSÁG” (SZAT-CSIT ANANDA).
A spirituális felszabadulás elérése által, a legfelső egyéni lényeg, az Atman (a Halhatatlan Önvalónk) azonosul, mégis anélkül, hogy eltűnne, a legfelső Paramatman Alapelvvel vagy másképpen Brahmannal (Istennel). A különböző (autentikus) jógaformák bármelyik módszeréről is legyen szó, kivétel nélkül ezt az egyetlen és legfelső célt szolgálják.