Miért jógázik a jógi?
Mit akar megvalósítani a jóga gyakorlása által?
A jógi is azt akarja, amit többé-kevésbé mi, mindnyájan, bár ennek nem mindig vagyunk tudatában: frenetikusan vágyik arra, hogy tudatosított mikrokozmoszával átölelje az őt szünet nélkül átölelő Makrokozmoszt, azaz a Világmindenséget. Arra törekszik, hogy átfogja az őt szüntelenül átfogó végtelen „átfogóságot”.
A jógi át akarja ölelni az őt átölelő végtelen ölelést. Akár jógik vagyunk, akár különösebb szellemi törekvések nélküli, hétköznapi emberek, tudatosan vagy öntudatlanul mindnyájan szenvedünk attól, hogy nem vagyunk képesek a mindenség lenni. Ez a teljességre való spontán vágyódás nyilvánul meg abban a hajlamunkban, hogy lényünkbe fogjuk, magunkba szívjuk a környezetünket.
A Jóga ezt úgy nevezi, hogy a külső környezet belső környezetünkké, belső világmindenségünk részévé válik – ez a teljes visszatükröződés pedig közvetlenül felismerhető a bennünk fellépő leírhatatlan harmóniákról, melyet az óceáni boldogság végtelen árnyalataiban élhetünk meg.
Ez a teljességre való vágyódás az egész megnyilvánult valóság sajátja, de csak az ember esetében – és itt sem mindig – jár valóban sikerrel. A szervezetekben ez a környezet alacsonyrendű „meghódításban” mutatkozik meg, annak elnyelésében, arra zsarnoki módon való rátelepedésben. Egyébként minden zsarnokban ez a fogyatékosság munkál, azaz, hogy nem képes az őt átfogó közösséget befogni belső környezetével, végső soron nem képes „lenni”. A zsarnokságban a tenger hab egyetlen cseppjének nevetséges vergődése mutatkozik meg, mely külsőségekben akarja uralni a tengert: a zsarnok nem építi be lényébe a közösséget, mely által létrejött, hanem erővel és erőltetve próbálja átfogni azt.
A külső környezet belsővé válása úgy tűnik épp a „lenni” állapotában valósul meg. Ezalatt azt érjük, hogy a „lenni”-nek teljes értelmet adunk. Biológiai szinten a „lenni” állapotába lépésre tett első kísérlet az éhség. A következő ilyen kísérlet a jógik által oly nagyon dicsőített légzés, mely végtelen kiváló hatással bír, de ez is a beépítés szintjén marad, még ha ez esetben már jóval teljesebb formában valósul is meg.
Biológiai szinten a „lenni” a teljességben megélt szerelemben, az éroszban valósul meg leginkább. Mivel az érosz teljes, határtalan és boldogságos megvalósulásának pillanataiban, hasonlattal élve olyan, mintha a Véred, tehát magát a fajt, a többi sajátosságával együtt adnád és kapnád – tehát a külső környezet mind belsővé is válik. A dicsőséges érosz elbűvölő rejtélyeiben, mint a „lenni” minden sikeres megvalósításában, jelen van a transzcendens átölelése. Hisz a vér, mint minden belső környezet, túlmutat hordozóján, immanens voltában is transzcendens marad.
Valószínűleg ezért mondják a keleti bölcsek, hogy „amikor a szeretet végtelen, a lehetetlen könnyedén lehetővé válik”.
Ez az átmenet – a boldogságos beteljesülés a „lenni” szférájában – az emberi lét csodája maga. Nem lehetsz szerelmes anélkül, hogy ne lennél a szerelem maga; nem lehetsz bölcs anélkül, hogy ne akarnád – Buddhához hasonlóan – hogy lennél a bölcsesség maga. Nem lehetsz költő anélkül, hogy ne lennél a költészet maga. Ebből adódóan, nem lehetsz Jógi sem anélkül, hogy ne lennél a Jóga maga.
A hiteles spiritualitásban – és nem a spirituális dolgokkal való felszínes foglalatoskodásban, hanem abban, hogy folyamatosan, részben a szellemiekben létezünk – mindig létezik a mód a kiegészülésre azáltal, hogy beépítjük azt, ami belőlünk hiányzik, így beteljesülünk, azaz a mindenséggé válunk.
A jógi azt akarja, hogy a hozzájárulásai, törekvései, átélései és gondolatai által beépítse a külső környezetet, és hála ennek a mély belső visszatükröződésnek, átölelje a természetet, a közösséget, a bolygót, a világmindenséget, sőt Istent is (majdnem).
A jógi lényének szinte minden erejével, teljességgel azt akarja, amit többé-kevésbé mindnyájan akarunk: kilépni az értelem korlátai közül, egyesülni, egységesülni, kilépni a magány elzárt állapotából, melyben korlátolva és átfogva érzi magát, anélkül, hogy képes lenne ő maga is átölelni és átfogni.
Vajon miért nevezik Jézust oly gyakran „az ember fiának”, és nem „Isten Fiának”? Éppen azért, mert ő az egész emberiséget belső környezetévé tette. Az isteni épp e teljesség belső dimenzióvá tétele. A jógik sokezer éves közvetlen tapasztalatra alapozva hiszik, hogy a külső környezet belsővé tétele a végtelenség megtapasztalását a végesben.
Írta: Gregorian Bivolaru